Ahogy olvasom a legulsó bejegyzést, látom telve vagyok önbizalommal, s mitha erővel is.

Nos, hát azóta sem mertem elkezdeni a festést, csak terveket szövök, és képecskéket ragasztgatok és színiseket álmodok és másoltatok, pedig izgalmasak és szépek.

Most ott tartok, hogy megerősítendő magam, fizikailag, piócáshoz megyek, már meg van az időpont és az utazás szervezése. Rudi unoka ecsém visz, s ezt megirigyelte a tesóm is és ő is benevezett az útra, csak a pióca csípést hagyja ki. Én nagyon bízok a kis férgekbe, hogy jól meggyógyítanak, már nem csak a fülem, de a fejem is zúg és ebből lett elegem.

Azt is leírom min morgolódok.

Sokat nézem a tévét és benne az átévét, s nap mint nap azon polemizálnak milyen lesz az új alkotmány, ami úgytűnik csak a nevében lesz új, amúgy, ha nem is az őskorba, de jócskán visszamegy a régmúltba, csakhogy ne feledjük honnan is jöttünk, csak azt nem mondja meg, hovamegyünk, de törekszik rá, hogy egszercsak megmondja.

Én azt hiszem a törekvések országa leszünk. Tudniillik, sok helyen nem azt mondja az új alaptörvény, hogy ez vagy az a dolog jár, hanem törekszünk rá.

Pártunk és kormányunk első zembere, már példát mutat ebben,  törekszik a helyesírásra. Ja, hogy nem sikerül az nem az ő hibábája, mert mint értesülhettünk az állam illetve államfő két el betűje ottan volt, csak egymásra írva, ezért nem láthattuk.

A járni kifejezés helyett azért került bele a törekszünk kifejezés, mert macerás lett volna sok helyen odaírni, mint a régi sutkába, járni jár, de nem jut, így hát törekszünk.

Törekszünk, hogy a  lehetőségek hazája legyünk, ezért egyenlőre feliratkozunk a feltörekvő országok közé, s miközben pártunk és kormányunk törekszik, hogy mindenkinek munkája legyen, azonközben sokan letörünk és megtörünk.

Mi nyuggerek pedig megbékélhetünk, mert bocsánatot kért a fidesznyik aki lenyuggerezett sokunkat. Mi pedig megbocsátjunk. DE NEM FELEDÜNK, s még a sírból is kinyúlunk vagy egyszerűen kinyúlunk.

Mostan Jugot olvasok és ezekre a sorokra felkaptam a fejem:

,,Arra a megfigyelésre tettem szert, hogy egy célirányos élet általában jobb, gazdagabb, egészségesebb, mint egy céltalan, és jobb az idővel előre tartani, mint az idő ellen visszafelé lépkedni.,,

Az a fantasztikus ebben, hogy én is erre a gondolatra lyukadtam ki, ahogy elmélkedek, az életemen. Egyszercsak, az jött az eszembe, hogy tudatosan kell élni és milyen jó, hogy így tettem, most hogy magamra maradtam elkerültem az összezuhanást.

Persze, könnyű nekem, már gyakorlatom van az özvegységben és abban, hogy önállóan tervezzem meg napjaimat.

Igyekszem barátokkal ismerősökkel körül venni magam, ez annál is inkább könnyen megy, mert házhoz járok pedikűrözni és szinte minden páciensemmel baráti kapcsolatot igyekszem kialakítani, de a régi barátokat sem felejtem.

Na és hatvankét év ide vagy oda, nem érdekes még vannak terveim, nemcsak napi vagy heti szinten, de kissé távolabbi is.

Egyenlőre a legközelebbi, hogy végre elkezdjek rajzolni és festeni is merpróbáljak, aztán hosszabb utat merjek újból megtenni bringával és egyedül.

Igen, tanulás csahogy most magamat tanulom újra, merthogy ismét özvegy lettem.

Elaludott a drágám, de most már nagyon és örökre.

Béke poraira!

Már hetek óta fenyegetem, tuningolom magam, hogy folytassam az írást, na most aztán van miért.

Azt, hogy ismét önállóan egedül élek, már nem ilyesztő. Kedetben úgy éreztem, mint amikor a szülők elmennek nyaralni, telelni, szóval úgy vélik elég felnőtt vagyok, hogy ellássam magam. Eleinte attől féltem, egyszercsak észre veszem, hogy már elteltelt egy, kettő, több hét és még mindig nem jönnek haza, s rádöbbenek, hiszen nincs is kinek hazajönni.

Ma már úgy vagyok, hogy tudom felőtt lettem, aki bújt, bújt, ez van.

Pontos időbeosztás, munka, barátok, barátnők, páciensek, szóval, egyedül élek, felnőtt módra, de nem vagyok magányos.

Ma is egy régi kollaganém, barátosnőm látogatott meg és azóta is ki vagyok ütve.

No nem, nem veszett velem össze, és sem ő vele, de nem tudom, hova tegyem amit mondott. Azt ugyanis, hogy a lakóparkot ami a közelükben épült, izraeliek népesítették be(valszeg inkább izraeli befektető építetette és ezt vkik szándékosan így fordították, magyarról magyarra). Elsőre azon döbbentem, meg és azt kérdeztem, honnan tudja hogy mind izraeli, aztán, ahogy tovább fűzte a szót, az is kiderült, hogy biztony ez azért rossz, mert elveszik az életterünket. Eddig azt hittem, hogy ez a szöveg csak a mesékben van ezt csak úgy kitalálták és nincs élő ember, aki ezt v ehhez hasonló szöveget komolyan vesz. Mikor vette észre, hogy ez engem mennyire megdöbbent és nem tudok leszakadni a témáról, úgy helyesbített, hogy izé, hát tudja, hogy én olyan vagyok, amitől én még jobban kibuktam és modntam:

Nem én, nem olyan vagyok. Zsidó vagyok és az apám is zsidó és ezt a szöveg egyszer már elsütötték és akkor se jött ki belőle semmi jó.

Kétségbe vagyok esve, hogy ezt a szöveget élő ember szájából hallottam. Amíg csak az újságba ismeretlen ember mondják, más általam nem ismerteknek, az sincs rendbe, de az kicsit a mese kategóri, de így....

Szétestem

Igen nehezn megy a tanulás, bár érdekes, olyan dolgok, illetve szavak kifejezések jutnak eszembe, csak úgy a semmiből felmerülve, hogy először azt sem tudom mit jelent. Aztán egy szónak vagy méginkább egy kifejezésnek, ami akár egy vagy több szóbol is állhat a dalla jut eszembe, majd a szó maga.

Még nem sikerült összehoznom a lakását kiadót és a lakást keresőt, de jó úton haladok, remélem.

Allergiás lettem, de nagyon erősen a szúnyog csípésre. Azon gondolkodom, hogy keresek egy homeopatát és kigyógyítattom magam, vagy szorgalmatosan jógázok és ezzel kigyógyulok, vagy a jógából vagy az allergiából.

Kesz! Kligyógyultam a paleolitból. Átgomboltam a tépőzárat, ha Szendinek igaza lenne, már rég ki kellet volna halni az emberiségnek.

Sebaj, van új feladatom, (v mániám) most oroszul tanulok, ha már jól tudok, akkor folyttatom a némettem, majd az angollal.

Amúgy most úgy működök, mint a egy igazi öregasszony, remélem összehozok, egy lakását kiadót és egy lakáskeresőt, és egyben egy pár lesznek.

Bár teljesülne!

Azt nem írtam le előzőleg, hogy mér lettem paleolit.

Hallottam egy beszélgetős műsorban Szendi Gábort és kiváncsi lettem a könyvére, s nosza meg is vettem, s ha már bent vagyok a bótba kiváncsi lettem a többi könyvére. Akkor éppen nem volt kapható A nő című könyve, de Csernus is írt ezzel a címel, hát eccer élünk, felkiáltással megvettem, s ráadásnak A férfi-t is, hogy úgy is valaminő ajándék kell életem párjának, ő is tudja meg mitől férfi a férfi.

Nem tudtam mit veszek, illetve csak a Paleolit táplálkozás volt a biztos befutó, el is olvastam egy nap alatt, mint egy krimit, úgy izgultam és drukkoltam végig. Majd elájultam, mert olyas dolgokat írt le, amit én az eccerű eszemmel már régen gondoltam, csak ilyen okosan nem tudtam megindokolni. Lásd például a koleleszterin hiszti és a zsír, illetve a legelsőnek kikiáltott főbőnöst a tojást. Röviden és bárki által utaná olvashatóan bebizonyítja, hogy ez merő hiszti, amire a gyógyszergyárak rákattantak.

Másnap már alig vártam, hogy hátradőlhessek kedvenc fotelomba, s elméjedjek egy újabb okos ember okos okfetéseibe., s kezembe vettem Csernus A nő című, remélhetőleg magasröptű értekezését.

Az előszóba, igen előzékenyen és kedvesen felhívja a kedves olvasó figyelmét, hogy nem tud eltekinteni a durva, sőt drasztikus kifejezésektől, mert csak ilyen megrázó élemények után lehetünk felnőtt nők (s valószínű a férfiak sem maradnak ki ebből).

Lesz ami lesz alapon mégis belekezdtem.

Már nincs előttem a könyv, mert körülbelül a feléig jutottam el, amikor azt mondtam, hogy nem, ezt már nem tűröm tovább. Mintha valami ostorók alkotta láncon kellet volna haladnom, úgy hatott rám minden szava, sőt mondata. Elhatároztam, hogy vissza viszem, habár ilyet még nem hallottam, hogy könyvet vissza vennének, de azzal a szent elhatározással mentem, rohantam vissza, hogy ha nem is tudom levásárolni, lehetek ilyen nagylelkű szegény fickóval, hátha ezzel a kevés pénzzel is hozzásegítem egy jobb iskola elvégzéséhez, netán segít rajta.

A bótos, kiváncsiságtól fűtve megkérdezte, tán nem tetszett, hát mondok, így is lehet mondani. Igen, igen, Csernus egy megosztó személyiség. Igen finoman fogalmazott, mondok én. Szerintem, meg egy komplett barom.

Amit itt elkövetett az úgy hívják, hogy verbális agresszió.

Azóta is büfög föl ez sok sült marhaság, amit írt. Kezdve azon, hogy már régen is beszélnek szekszuális nevelésről, amiről nekem egyszerűan az a szerény véleményem, hogy már ez egy hülyeség. Amikor nevelünk akkor teljes egész embert nevelünk, s nem a szavak szintjén, hanem egész magatartásunkkal, a dolgohoz és más emberekhez való hozzá állásunkkal.

Meg még az jut eszembe, hogy egy helyen szinte felkiált, az orális szeksz minő fontos. Igen igen, de remélem, ha tovább olvastam volna megtudhatom, hogy az anális, még attól is fontosabb, hogy az egyéb lukakat, ne is említsük.

Az én szüleim igen prüdek voltak, s mégis remek férjet találtam, s rekekül, sőt szeretve éltünk és élünk. Nem hiszem, hogy a boldogság lényege és értelme a szeksz.

Azt hiszem szegény Csernus, addig addig nézte a köldökét, amíg elvétette, s lejebb és lejebb süllyedt, s farkánál kötött ki, s rája jött a rengeteg eszével, hogy az ember a pinájába és farkában hordja pszihéjét. Úgy tudom valamelik keleti népnél a köldök alatt négy újnyival van a csi, vagy a hara az élet erő, valszeg a modern ember életereje a ennél sokkal lejebb sülyedt.

Az élet lényege a baszás, hölgyeim és uraim és tisztelt barátaim.

Mától, izé, akarom mondani, tegnaptól paleolit vagyok, mármint étkezésileg.

Pillanat alatt elfogadtam, hogy le a gabonával, a kenyérről könnyen le tudok mondani, a sütike az már necces, de menni fog.

Azon elcsodálkoztam, hogy a tej, illetve minden ami a tejből jön, mondjuk a sajtot kivéve, (de már?) az nem emberi fogyasztásra való. A tejet még csak értem, bár a tejszínt és a túrót szeretem, meg még a kefírt és a joghurtot, de akkor a sajt miért?

Bocs, a kenyérről könnyen lemondok, de reggelire még tegnap és ma is kenyeret ettem. Tegnap négyet és lekvárral, szokásból, de ma már csak kettőt és vajat, ja és a vaj miért megengedett, bár nekem jó, mert szeretem, s az olajról is könnyedén lemondok, a margarint, csak muszájból ettem, míg nem engedhettem meg magamnak a vajat, de ezek után, ha nem tellik vagy éppen nincs vaj, boldogan eszem zsírra. Főleg mert mostanában Tamáska felfedezte a libazsírt.

Mostantól figyelem magam és szeretném teljesen eldobni a kenyeret.

ámen

Ím, eljöve a nagy nap.

Drága Viktorunk, irult pirult, de igent mondott minden kérdésre, s drága párja (habár mintha egy kissé idősecske lenne), mintha ő lenne a pap, feltette a kédéseket, de pekkje vót, mert kimondta. Megvan, igen, s kész (mi is viktor, de téleg és teljesen).

Mi már ma, hurkát ettünk kolbásszal, igaz a kolbászt még nem a kerítésből törtük, de a  frász már majd kitör, hogy milyen is lesz nekünk gyerekeknek ez az esküvő után.

A nászi ágynál nem tartottuk a gyertyán, s most izgulhatunk, hogy milyen lesz az utód.

A tort megültük és majd mi fogjuk kifizetni is.

Napokban kaptam egy bosszantó levelet,de én voltam a hülye, hogy elolvastam.

Tudniilik pártunk és kormányunk volt a levél küldője, s az ilyeneket olvasatlanul dobom a szelektívbe, had legyen mégis valami haszna.

Szóval vesztemre elolvastam. Már a megszólításnál elfogott a pulykaméreg. Mazhogy Szépkorú? Mivel névvel ellátva küldték, vehették volna azt a fáradságot, hogy egy egyszerű Hölgyem megszólítással törnek rám. Ki volt az az elvetemült barom aki kitalálta, ezt a tititulust. Már értem Kelér Dezső dohogását, s szeliden csak azt kérte, hogy csak szépséget mondjon az öregséggel kapcsolatba.

Szerintem is mindent lehet mondani az öregségre, csak azt nem, hogy szép. Nézz rá egy koravénre, vagy egy igazán vén emberre, s merd szépnek mondani, az ezernyi ráncot, a betegségektől eltorzul arcot és testet (s akkor a szagáról nem beszéltem).

Majd (nem elég, hogy már a megszólításban is a koromra célzott) folytattja a nyugdíjasoknak tett ígéretek halmazával, s ezt megkoronázadó, megnyugtat, hogy temetési kölcsönt és özvegyi nyugdíjat is juttat, csak arról feledkezik meg, hogy még (hálistetn) él a férjem és meglehetős jó egészségnek örvend, de sebaj ő is ugyanúgy kaphat özvegyi nyugdíjat, csak nyugottan halálozzak el. Az igéretekhez még hozzácsapja, (amennyiben még élni szándékozunk) lesz ingyen utazás, s még egyéb más kedvezmények. Arra sajna nem emlékszem, hogy szőlőt és lágykenyeret igért-e, de semmi baj, ha ők nem a másik párt már rég megigérte, s különben is kolbászból lesz a kerítés és mézeskalácsból a ház.

Már csak azt szeretném megélni, hogy legyen olyan (nem párt) kormány, aki ahhoz segíti azemberek, hogy aki tud és akar dolgozhasson (és ezzel pénzt is találjon), akár hány éves.

ámen

Igen, rettenetes napomvolt, persze, csak magamat hibáztatom, jól is elsülhetett voltna, de.

Először ott hibáztam, hogy átszerveztem a napom, másodszor, nem ragaszkodtam, ahhoz, ami már jól bevált, vagyis, szigorúan tilos az út legszélén bringázni, ugyanis mindenhol kivétel nélkül össze van törve, vagy a kanális van úgy lesüllyedve, hogy életveszélyes lyuk tátong. Megszegtem a magamnak tett fogadalmam, s íme az eredmény.

Az Üllői úton beleborultam az útszéli bokorba, igaz, semmi bajom nem esett, se nekem se a bringának, sőt úgy röhögtem magamon, hogy emiatt tudtam csak nehezen kikászálódni a bokorból, még jó hogy nem csipke bokor volt mint, Mici Mackónak.

Második felvonás. Ez sokkal rosszabb volt, de megint csak én voltam a hunyó. Erzsi néni hívott a zsidó szerett otthonból. Mivel pészah közeledik, sőt már itt van a keretek alatt, a portán megállítottak, hogy mutassam a táskám. Nem mutattam meg és modtam hívja az igazgatót, neki sem fogom megmutatni (már volt vele egy afférom, akkor téleg vittem Panni néninek valami kaját és juszt se akartam megmutatni, egy darabig birta az izgazgató, aztán dühösen legyintett és otthagyott). Megkaptam a szidást egy nővértől, mire én, igazat adtam neki és ennyiben maradtunk.

A következő húzásom, sokkal idétlenebb  volt.  Egy nénit kitettek (száradni) az erkéylre, és én be akartam kísérni, de sajna a néni lába nembírta a sétát, s lecsüccsent, a nővéreknek kellett összeszedni és természetesen teljes joggal összeszídtak.

Ez a sok hülyeségem legalább jó ürügy, hogy soha többé nem tegyem be a lábam ebben az úgynevezett otthonba.

Ha ezt most nem tudtam volna valahol elmondani, meg is pukkadtam vona.

Mármint, hogy még mindig tart a szerelem.

Megvagyok nyugodva, nem csak, azanyák szeretnek rátörni a gyermekre, főzés, takarítás címén, de ezek szerint azapák is, mint a nemrég olvasott kis történetben mesélte a Becher.

Más megnyugtató története is van rámnézvést, miszerint az úszó ember nem egészen hétköznapi, s akkor finom vagyok.

S különben is azt szeretem a legjobban azokban a kis történetekben amiket ír, olyanok akár az impresszionista festmények, egy-egy felvillantott fénnyel, illetve  egyszerű szavakkal fösti le a történetet, aminem van a végén valami csattanója (vagy nincs vagy csak én nem értem). Látom amit leír.

Amúgy is nagyon érdekes, hogy ahogy idősödöm, úgy jönnek egyre közelebb a régi idő, s olyan mintha én is megéltem volna, mintha abban a korban éltem volna, illetve minél maibb annál inkább nem értem. Nem értem például a mai úgynevezett humoristákat, akik kiálnak, s beszélnek, s úgy tesznek, mintha ők fedezték volna fel ezt a műfajt, holott Kellér, sőt előtte Nagy Imre (akit nekem nem volt szerencsém ismerni) ezt csinálták, illetve, Hofi, akit már a gyerekeink is ismerhettek vagy Markos-Nádas duó. Szóval téleg nincs új a nap alatt, s ezt már Pláton is megírta, miszerint

Az ember soha semmi újat nem fedez fel csak visszaemlékszik az elfelejtett dolgokra, lásd a gőzgép, amit már az ókori görögök is ismertek vagy az automata, amit az ókori rómában is működtettek.

Vissza Becherhez, legnagyobb örömömre ő is úgy véli, s ezt le is meri írni, hogy igen azok a hatvanas, hetvenes évek jók voltak, jó volt akkor fiatalnak lenni, semmitől nem kellett félni, de sőt.

Részben a fáradság mián, s részben mert mostan szerelmes lettem, azé nem írtam.

A Becherbe lettem szerelmes, no nem az emberbe, bár biztosan szép és jó is, hanem az írásaiba, s újfent sokat olvasok.

Azért szeretem a könyveit, mert úgy mesél benne mint a nagymamá (bár a pasas fiatalabb tőlem majd tíz évvel), a régi, úgy nevezett békebeli időkről.

Azthiszem azért is szeretem ezeket történeteket, mert olyan életekbe látok bele amiket sem én sem az őseim nem élhettek, (de szerettek volna, legalábbis meséikből ez derült ki számomra) az az igazi jó értelemben vett polgári élet.

Apám sokszor ugratta a nagymamát, hogy persze mi (mármint apuék) nem voltunk szegények, úgye?

Ültünk a vasárnapi asztalnál (nagymama nem tudni miért sose ült közénk, hanem a konyhai csap (amit úgy hívtak falikút) alá ült egy kisszékre, s ölbe vett tányérból kanalazott), s fater kezdte:

Hogy is volt azzal a sorsjeggyel, muter?

Tudja, amivel egy fazék szilvalekvát  nyertünk, kifizettük akkor a fűszerest?

Nono azért volt nekünk cselédünk is.

Az igaz, de akkor azt mesélje el, hogy amikor elmentünk a cseléd falujába nyaralni, mire is jöttünk haza.

Nagy csönd, nagymama csak mosolyog a bajsza alatt.

Erre mi kérdeztük, hát mi volt.

Csak az, hogy a fater eljátszotta kártyán az egész lakás berendezését, s puszta üres lakásba jöttünk haza.

A tavaszi estéken felkereked a városnak ezen része, ele volt kocsizörgéssel. Ugyanis ilyenkor az éj leple alatt hátrahagyták a ki nem fizetett lakbérrel terhelt lakásokat, s egy újba költöztek.

A kiscsikágóban laktak, a velem egykorúak még hallhattak róla szüleiktől, én is onnan tudom, ez a Garay tér környéke, s azért hívták így mert igen zűrös egy hely volt. Itt laktak és itt volt az asztalos műhelye is a nagypapának, aki igen jó asztalos volt, s igen rossz kártyás, vagy lóverseny fogadó, apu úgy mondta, hogy minden hangszeren játszott, értsd alatta, mindent játszott amiben pénzben lehetett fogadni, s veszteni. Mert mindig vesztett.

Apuék öten voltak gyerekek, de mi már csak két testvérét ismerhettük. Egy fiú tizenöt évesen halt meg tüdőgyulladásba, egy lány húsz évesen szívnagyobbodásban (legalábbis így ismeri a családi legendárium), s két fiú a háborúban tünt el.

Szóval volt egy életük, ami tele volt hányadtatással.

Ezt csak azért mesélem el, hogy ne menjen feledésbe, volt szegénység is bőven, ama boldogságos időkben.

Nem bírom ki, hogy ne válaszoljak ezekre a remekül feltett kérdésekre:

#  A kerékpározás nem a városba való.

S vajh hová való. Mint egyik kedvenc sógorom mondta, tán  a cirkuszba?
Lehetséges, hogy oda is, de milyen fantasztikus fölszabadító érzés volt számomra mikor már úgy éreztem, hogy biztosnsággal közlekedek, hogy uralom a drót szamarat.
Gondold el, kitoltam a kapun, s onnantól az én általam megtervezett útvonalon és időben mehettem bárhová. Éppúgy mint egy autós, azzal a könnyebbséggel, hogy  gyerekjáték megtanulni a vele való közlekedést. De téleg.

# Az autók között veszélyes tekerni.

Igen, annál is inkább, hogy ezt lehetőleg be is tartják az autók, sokkal inkább mint a kreszt.

A következő típusú autóssal találkoztam:

Az oktató

Eléd jön, és lehető leglassabban megy, hogy tudd milyen rossz, ha előtted egy lassan haladó jármű megy.

Aki tudja, hogy vele párhuzamosan van kijelölt bicigli út, melléd jön és mutogat, hol a helyed és közben élénken anyáz.

A trágár,

aki egyszerűen csak élvezi, ha pocsékul beszél, s ezért válogatott szítkokat repít feléd és örülj, hogy csak szavakkal vezeti le agreszivitását.

Bár meg kell jegyeznek sajnos belőlem is kitör az effajta agresszió, sokszor biztatom magam, hogy le kell szoknom a pocsék beszédről, de nagyon nehéz, úgyhogy megértem aki ekként cselekszik.

A szabálytudó

Miközben elhalad melletted (a lehető legközelebb) bekiabál vagy méginkább kikiabál az autóból, hogy jobbkéz szabály, meg efféle, s mutogatja a kresz táblát.

Aki csak úgy utálja a bringásokat, vagy bárkit akit akit utálhat, egy ilyen mellé érve a pirosban várakozva, kikiabált: ha elém jössz elgázollak!

Vagy aki csak meglát egy bringást magalőtt és tudja, hogy a hülyéje (mármint a bringás) nem tudja hol a helye.

A helyzet a következő:

Felüljáró, két sáv a belső, majd kanyarodóba megy át. Én, a hüle bringás tudom, hogy a sáv amin haladok lassan kiszélesedik és balra fordul, mögöttem a magában duzzogó autós, gyorsan beelőz, majd hirtelen rájön, hogy ő egyenesen menne tovább, s iziben kitakarodik a balra kanyarodó sávból.

Igen ilyen emberek között, mindegy, milyen minőségben találkozol, modhatjuk hogy veszélyes élni. Különben is élni életveszélyes (már nemtom kinek a nagy mondása, de aszem igaz).

Régebben volt egy cinikus megjegyzésem, ha kérdezték, hogy nem félsz ebben forgalomban. Egy autó elgázol, s én a boldog nemlétbe szederülök, az nekem egy pillanatra szar, de autósnak, aki súlyos pénzekért szerezte a jogsiját, bizony hosszú és kellemetlen időket kell megélnie. Mára megváltoztam, hiszen már nem egyszer ha nem is nagyon, de elgázoltak. A legutóbbi gázolásnak,  duplán én ittam meg a levét. Egy hülye kitalált  indokkal engem meszelt el a rendőr, igaz felfüggesztett pénzbírságot kaptam, de még ráadásnak az én térdem sajgott és a bringámat ki kellett kalapálni. Eddig se nagyon rohantam, de most már bíztatom is magam (nyugdíjas lévén) hova rohansz.

Az nagyon jó, hogy megváltoztatták a kresz szabályait, pl. én eddig is lehetőleg középen hajtottam, pláne, ha jobbra fordulási lehetősége van egy autósnak, életveszélyes az út szélén bringázni és épp ilyen életveszélyes a járdáról v a bringa útnak kinevezett járdáról áthajtani, még ha zöld is a lámpa, éppen a kanyarodó autók miá. Ezért már egy ideje, ilyen kereszteződések előtt inkább lemegyek a lójárdára. Itt jobban látnak és ezér biztonságosabb.

# A kerékpárosok sok füstöt szívnak be, ezért egészségtelen

Amikor gyalog vagyok kénytelen menni, rihtig elém jön vagy éppen melletem áll a pirosban egy vadul cigiző, s akár merre fordulok én is szívom a cigijét. Nem tom melyik veszélyesebb, de hogy egyik sem kellemes az biztos.

# Nem lehet két gyereket biciklin szállítani

Ez a téma már illetve még nem érint, de ha nagyon akarja valaki biztos megoldható.


# A kerékpározás nem a magyar klímára való, télen túl hideg, nyáron túl meleg van

Tíz éve, hogy szinte bringával járok, eleinte valóban télen békávéá váltam, de öt éve, kisebb megszakításokkal a telet is végig bringáztam. Remek cipőket és ruhákat gyártanak már. Nem is kell mindig sportosnak maszkírozni magad, egyszerűen több réteggel és jó víz- és szélálló öltözékkel megoldható.

# Ha biciklivel megyek dolgozni büdösen és izzadtan érkezek be

Időben kell elindulni és nedvszívó alsó ruházattal, plussz sziszegős szapannal (én stiftet használok) palástolható az izzadság szag.

# Úgyis ellopják a biciklit

Igen, ez tény, nekem is három bringámat lopták el míg rájöttem.
Le kell lakatolni, s nem mindegy mivel és hol.
Lehetőleg olyan lakat legyen amit nem egyszerű elcsípni, elvágni, s valamihez kell lakatolni, lehetőleg jól látható, forgalmas helyen.

Tegnap rámtört a csavargás és különben is rég nem látott barátnőm megváltoztatta a találkozás időpontját, s mindenképpen szerttem volna vele találkozni.

Nem is lett volna semmi baj, de a memóriám az a régi rossz, no meg a fantáizám becsapott. Angylföldről rákosrettenesre szerettem volna eljutni, hát nosza bekapcsoltattam uncsi tesóm ámítógépit, s kinéztem belőle, hogy jutok el a legegyszerűbben. A térképszerint roppant egyszerű volt az eset, a közeli buszra fel, majd átjutva a vasúton, egy forgalmas keresztutcánál átszállok a másikra amivel egyenesen barátném házához jutok.

Aha, csakhogy nem volt azon oldalon a buszok pontos menete ábrázolva és az sem hogy hányas busz visz rákosborzasztóra. Az Elem utcát hamar elértem, s látom, hogy nincs messze a sorompopóval keresztezett vasúti átjáró, spekuláltam is rajta, hogy gyalog nekivágok, de féltem, hogy elveszek. Betűzgettem a megállókat, hát egy sem volt ismerős, sebaj majd megkérdezek valaki. Nagy sokára befutott a busz teljesen üresen, s miután egyre ismeretlenebb keresztutcákat hagytuk el, egyszer összeszedtem a bátorságom s megkérdeztem, hogy a Rákos utcához hol kell leszállni. A sofőr kis töprengés után mondja, hogy majd ha megáll szálljak le, s szálljak át a 96-os buszra, azt is megmutatta, hol a megálló. Kissé összekeveredtem, s először nem jó helyen várakoztam, de szerencsére volt aki felvilágított, hogy hol várjak. Hosszú percekig várakoztam, s közben úgy éreztem magam mint egy elveszett kismacska, kicsit féltem is, hogy tán sehogy sem találok ismerős utcát. Vagy fél óra várakozás után befutott a buszom, s mázlim is volt mert egy néni pontosan tudta hol kell leszálni, s ha az elején még nem is voltam biztos a dolgomba, de egyszercsak megláttam meszirő az ismerős utcasarkot.

Nagy volt az öröm. Jót dumáltunk. (El is gondoltam, ha ennyire kiborít egy ismeretlen helyen való tévelygés, hogy fogok én világgá menni?)

No mindegy, ha már itt voltam, eszembe jutott egy másik, rég nem látott kolléganőm, akivel nagy barátságban voltunk s valahol a környéken lakik. Ez akkor vágott belém, amikor hazafelé mentem, valahogy ismerős volt az utca, ahol a hazai busz közlekedik.

Azzal a goldolattal vágtam neki, hogy csak egy kis séta és a következő sarkon ráismerek a házra. Naná, hogy nem így volt. Csak megye, meg megyek, s még mindig minden ismeretlen. Sebaj, ha nagy a gáz elindulok visszafelé, ott ahol mennek a buszok már sinen vagyok, hiszen ott egy csomó ismerős járat, ami haza visz. Már éppen ki akartam kanyarodni a főútra, ahol a busz haza vihet, amikor, de most már igazán ismerős sarki a gyógyszertár, na innen téleg közel van a Mari. Lesz ami lesz. S valóban. Itt a ház, de hol a csengő. Az is meg volt, de jó magasan, úgyhogy úgy csináltam mint a micimackóban a malacka, először nyújtozkodtam, majd ugráltam, végül felkapaszkodtam a kerítésre, hogy elérjem azt a francos csengőt. El is nyertem a jutalmam, mert alig bújt ki az én öreg barátném a barlangjából már süvöltötte, EDIT TE SEMMIT SEM VÁLTOZTÁL.

Ja, csak úgy húsz évvel lettünk idősebbek.

Boldog napom volt, mint tegnapelőtt, amikor szimultán beszélgettem a zuglóban és angliában lakó régi kolléganémal (akik amúgy barátnőim is).

Már egy éve dédelgetem a gondolatot, hogy uti könyvet kéne írni, természetesen bringával megtett utakról van szó. Ennek az lenne a címe, hogy Utazás Piréziába. A másik pedig A budapesti bringa utakról szólna, de hozzá se kezdtem, sebaj, most azt vettem fejebe, hogy a A párhuzamosok és  a budapesti udapesti bringautak a végtelenben találkoznak címmel írom meg tapasztalataimat.

Első nekifutásnak körülnéztem a neccen, hogy mit is találok a biciglizésről, akár magáról a bringáról, akár a biciglizési szokásokról. Természetesen tök letörtem, hiszen már mindenféle címen és okkal vagy oknélkül fabrikáltak könyvet, naplót, blogot.

Bár lehetséges, mégis elkéne kezdeni farigcsálni, tán több lesz belőle mint fogpiszkáló. Akár tanulságul is szolgálhat kezdő bringásoknak.

Nemegyszer találkozom olyanokkal, akik meglátnak bringával a kereszteződésben állni vagy látják, hogy épp kilakatolom a járgányt, felsohajtanak. De jó neked, bringázol. Pedig igen egyszerű, a recept a következő:

Végy egy bringát. Akármilyet.

Végy hozzá késztetést.

Tegyél hozzá jókedvet, bőséget, rázdd össze és ím kész a bringás.

Erre mindjárt jön a nyafogás, öreg vagyok, nincs pénzem, s különben is nem tudok bringázni.

Azt hiszem a késztetést elsőnek kellett volna vennem, hiszen én negyven évesen tanultam meg egy béke beli kapming bringán (erről leért a lábam, ha a nyeregben ültem). A kisebbik fiam tanított, akit jó tizen évvel azelőtt én tanítotam kerekezni.

A kezdeti gyakorló terep egy tanya kis dobombocskája volt. Nagy bátran a domb tetején felültem a cangára, s szépen legurultam. Ezt addig gyakorolotam, a míg sík terepen is el mertem indulni.

Eleinte a közeli tanyát látogattuk meg, de sajna egyszercsak elfogyott alólunk  a tanyasi homok út, mert eladtuk a tanyánkat.

Itthon már egy kicsit nehebb volt, ugyan az út jobb a beton miá, de a forgalom nehezítette a dógom. Sebaj kezdetben szombaton vagy vasárnap a járdán közlekedve értük el célunkat. Például a ligetet, ott amúgy van egy tanuló útvonal, ahoz, hogy biztonsággal megtudjunk fordulni és megállni.

Akkoriban még voltak mozik, egyszer egyszer a ligeti tréninget mozi látogatással fejeztük be a bringát pedig a ruhatárba adtuk le (lévén nyár és még nem tudtuk, hogy le kell lakatolni a járgányt). Ezen a nyáron odáig jutottam, hogy kis forgalmú utakon a lójárdán is mertem hajtani.

Jó tanulság volt, a következő. Mivel nem szoktak a járművel való közlekedést egy alkalommal meleg helyzetet teremtettem. Kereszteződésben, hátam mögött egy autó, előttem és jobbról is egy megállt és várt, vajh a hüle biciglis merre is fog elindulni, nyilván másodpercekig tartott ez a feszült várakozás, maj a gordiuszi csomót elvágvam, vagyis leszálltam a bringáról és balra áttoltam. A mögöttem várakozó autósból egy megkönnyebbült bazdmeg sohaj szakadt fel. Ma is élénken előttem van ez a kép, s erről eszembe jut egy tanuló vezető nő, aki majdhogynem hasonlóan cselekedett. Fordult volna balra, de egy busz fordult volna vele szembe (illet a mellette levő sávba), a busz lassan gulut, hogy legyen ideje és helye fordulni a tanulónak, hogy ő is befejezhesse a kanyart, de a csaj (nyilván megijedve a vele szembe tornyosuló busztól) lemerevedett és hirtelen az arca elé kapta a kezét. Így a az oktatónak kellett befejeznie a kanyart. Bár többen látták volna ezt a jelenetet, valszeg elgondolkodnának, vajh való-é nekik az autó vezetés, ahol nincs idő tökölni, s főleg nincs helye az ijedségnek.

Vashiány ellen

Aszalt szilva, mazsola, sárgabarack, napraforgómag, póréhagyma,
uborka, sárgarépa, mandarin, narancs, citrom, búzacsíra, méz, paraj,
sóska, sütőtök, spárga, brokkoli, kelkáposzta, karalábé,
vöröskáposzta, zabpehely és a hüvelyesek.

Lábfájásra mentafürdő

5-6 cseppnyi mentaolaj vagy mentalevélből.

Vízhólyag
Langyos fürdővízbe egyevőkanálnyi só és öt-tíz csepp levendulakivonat.

Eldugult orr
Majoranna tea, egy kiskanál majoránnát forrázzunk le egy csésze vízzel,
öt perc állás után szűrjük le és lassú kortyokkal igyuk meg, közben
szívjuk be az illatos gőzt.

Torokfájás enyhítésére
Vöröshagyma leveléből főzött teát igynuk mézzel ízesítve vagy karamellel.

B vitamin forrás

Zabpehely, dió 4-5, élesztő, tengerihal

D vitamin forrás

Tojássárgája, sárgarépa,

Sütőtök erősíti az immun rendszert



A zöldség- és gyümölcslevek közül kiemelkedő szerepe van a frissen
nyert sárgarépa- és céklalének, valamint a helyben termesztett
idénygyümölcsöknek.

Minden egyes szervnek megvan a maga gyógyzöldsége
vagy a -gyümölcse.

A tüdőnek a hagymafélék,

gyomornak a sárgadinnye,
vesének a görögdinnye,

májnak az uborka,

lépnek a lilakaralábé,
a szívnek a szőlő és a kajszi,

csontoknak az olajos magvak.

Köptetőnek baktérium ölőnek:

torma, mézzel dúsítva.

A mellőzött körte

Csupa jó tulajdonsággal bír B-vitaminokat tartalmaz,

a szív és érrendszeri problémákkal küzdők kiegészítő ,,gyógyszere'' .
Benne található vas növeli a vörösvérsejtek számát, jódban gazdag,
csökkenti a koleszterin szintet. Fogyasztása vértisztító, ezáltal,
enyhíti a reumatikus fájdalmakat.

Gyulladás

Bármilyen gyulladásban szenvedő ember diót ne egyék!!

Reuma ellen

Zellergumót feldarabolva pici vízzel teljesen szétfőzzük, kanalanként
adagoljuk.

A zeller további jó tulajdonságai

Rostokban gazdag, nagyobb mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot,
magnéziumot, vasat. A-, B-, Cvitamint és nyomelemeket, valamint
rendkívül sok szerves natriumot. Az esszenciális olaja kölcsönöz a
zellernek jellegzetes illatot. Az olajnak különleges hatása van az
idegnrendszer folyamatira.
Kalória tartalma alacsony, kitűnő fogyókúrás eledel. Erősítő hatását
már az ókori görögök is ismerték. Hatóanyagai révén erősíti az
immunrendszert is.
Kedvezően a hat a veseműködésére. Erős vizelethajtó, emésztési
panaszok esetén is alkalmazzák, csökkenti a vércukorszintet.
A zeller zöld szárából facsart friss lé, kiválóa a szervezet
lúgosítására ezért jó hatással van az ekcémába és allergiában szevedők
súlyos panaszaira.

Ezeket a jó tanácsokat fogadott nagynénémtől kaptam, aki kis cetliken különböző folyóiratokból gyüjtötte össze.

(Amartya Sen szociológia)

Ezt folytatom a nők lapja és elixírből vett jótanácsokkal, s hogy ne gyűljön a papírhalmaz, ide mentem, a magam és esetleg más épülésére.

Önmasszírozás a fejen és az arcon


A hajas fejbőr körkörös masszírozása az óra járásával megegyezően, majd ellentétes irányban tízszer-tízszer.
Ez a fogás javítja az agy vérellátását, serkenti a működését, élénkítíti a memóriát.

A halántékgödör legmélyebb pontjára szorítjuk az ujjunkat. Az igazi enyhülést adó pont azonba a fül felső szélének magasságában, a szem sarkától másfél centire van. Ha ezen a ponton apró, körkörös mozdulattal masszírozunk, megszűnik a fejfájás, az álmatlanság, javul a látás.

Szembetegség ellen gyűrjük át a szemöldököt. Mutató-, középsó és gyűrűsujjunkat enyhe nyomással húzzuk mindkét irányba tízszer.

Aki számítógép előtt dolgozik, sokat olvas, időnként mozgassa meg a szemeit. Hunyja be, és a szemgolyót háromszor forgassa jobbra körbe, majd balra.

Ezzt ismételjük nyitott szemmel is, majd dörzsöljük össze a két tenyerünket, míg fölforrósodik, és tegyük a szemünkre, néhány másodpercre!

A szemgödörnél fogjuk két közéső ujjunk közé az orrgyököt, kicsit nyomjuk össze, majd húzzuk végig az orrlyukig. Ezt a kínaiak, ,,az élet meghosszabbítása'' masszázsnak mondják.

A fülkagylófelső szélétől a fülcimpáig csipkedjük végig a füleket tízszer. Ez nem csupán a hallást javítja, hanem megelőzi a fülbetegségeket, csökkentheti a fülzúgást, a magas vérnyomás kialakulását, hiszen sok akupresszúrás pont található itt, és ezek több szervvel kapcsolatban állnak.

Ezután tenyerünket szorítsuk a fülünkre úgy, hogy az ujjaink hátrafelé álljanak, majd hiretelen engedjük el. Ezt tizenötször ismételjük.

Nátha, megfázásra, orrdugulás okozta fejfájásra ad enyhülést, a nyak dörzsölése. A két tenyeret a fülek mögé, a tarkóra kell tenni és le-föl, oda-vissza irányba viszonylag erősen dörzsölni. Akkor masszíroztunk helyesen, ha utána melegnek érezzük a nyakunkat.

Aki általános fáradtságot, levertséget és megmagyarázhatatlan fájdalmakat érez a testében, annak feltehetően kevés az életenergiája. Pillanatok altt érzékelhető változást okozhat ebben az állapotban a szegycsont átgyúrása. A tenyér csukló felőli oldalát kell a szegycsontra helyzni és közepes erősséggel, körkörös mozdulatokka,jobbra, majd balra, húszszor megnyomni.

Napi 10 perc stresszoldás

Felkelés után és lefekvés előtt érdemes elvégezni a következő gyakorlatsort, tetszőleges sorrendben

Az érzelmi stressz feloldása

Egyik kezét tegye a homlokára, a másikat a tarkójóra, hunyja be a szemét és mindkét irányban körözzön a szemével ötször-hatszor, lassan. Közben gondoljon arra stresszhelyzetre amitől tart a a következő nap folyamán.

A csecsemőmirigy kopogtatása

A mellkas közepén a szegycsont felső része mögötti terület testünk meridiánjainak energiairányító kpontja, a csecsemőmirigy. Lazán zárja kezét ökölbe és 8-10-szer kopogtassa meg a mirigyet, kb. 5 cm-rel a kulcscsont alatt. Az ellazulás jele, ha úgy érzi, mély levegőt kell vennie.

A fül bekapcsolása

Vegye fülcimpáit hüvelyk- és mutatóujjai közé és egyidejűleg masszírozza azokat addig, míg fel nem melegszenek. Közben enyhén húzza a cimpákat kifelé. Ez a mozdulatsor javítja a koncentrációt.

Keresztező mozgás dúdolással

Álljon fel és jobb könyökét 20-30-szor érintse felhúzott bal térdéhez, majd fordítva. Mindenképpen éneklje vagy dúdoljon közben így nemcsak oldja a testi feszültséget, de a két agyfélteke integrálásával megnövelheti szellemi teljesítőképességét.

Ennyit a jótanácsokból most elfáradtam és erre a legjobb, ha csak ülök és nézek ki a fejembő.

Farkasházynak van (vagy volt?) egy cikk sorozata a Hócipőben, nem értem címmel.

Egy csomó dolgot én sem értek, s nem tudom ki válaszolhatná meg a következő (számomra fogós ravasz kérdést).

Böngészem az Alkotmányt, s abban a népszavazás című alfejezete (5)bekezdése arról szól, hogy miről nem lehet népszavazást tartani.

a) bekezdése a következőket jelenti ki:

a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról.

Akkor, vajon milyen alapon tartottak népszavazást a vizitdíjról?

Másik

Mindjárt az I. fejezt, Általános rendelkezések címszó alatt:

(3) A társadalom egyetlen szervezetének, egytlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.

Nekem ez úgy jön le, hogy se katonai, se félkatonai se annak látszó szervezetet senki nem hozhat létre, nem üzemeltethet, s nem masírozhat, ehhez csupán az államnak van jogosultsága.

Vagyis, akkor mit tökölnek a Magyar Gárdával és a másik (aszem) honerőnek vagy minek titulált katonai egyruhában masirozókkal.

Aki ezekre a kérdések beküldi a megfejtést, a következő díjakat kapja:

egy baromi ronda csíkos napernyőt

vagy viselheti a munkásőr egyenruhát és visszakapja a hozzátartozó kalasnyikovot.

Érdekes dologra jöttem rája.

Napokban a Histori tévén jézusról és az utolsó ítéletről volt szó, s eszembe jutott, a régiek a mesiástól várták a megváltást, s vele együtt a jobb életet.

A maiaknak ugyanez a tabletta. Fáj valamid, vegyélbe, le akarsz fogyni kapjál be, szebb leszel nyeld le, kinő a hajad és izmos leszel, idd meg kevés vízben, valamilyen folyadékban a tablettát, kapszulát.

Nem kell tornáznod, mozdulnod, csak üldögélj a tévé előtt és figyelj. Izmos leszel, s dús hajadat fújja a langy meleg szél, amikor kihajolsz a kocsid ablakán.

Ez meg azért jut az én nagy sok eszembe, mert bárkivel találkozom, amint éppen állok vagy leszálok a bringáról, irigykedve mondja, illetve kiált fel, de jól nézel ki, milyen jó neked, hogy biciglizel. Mire én biztatva: kezd el, ha akarod segítek, s megmutatom, hogy kerüld ki a nagy forgalmú utakat.

Erre felsohajt, nincs kerékpárom, egyensúlyom, már harmincon, hatvanon, s egy csomó kifogáson túl vagyok. Mos mán nem kezdem el, ha eddig kibírtam.

Más pedig a kis kertet nézi csodálva és kicsit irigykedve, milyen szép. Drukkerból van rengeteg, s itt is jön a sajnálkozás. Én ma már nagyon sokat dógoztam, vagy életemben sokat dolgoztam.

Pedig nem az én kis saját kertem, a társasház előtti elhanyagot, kutyaszaros, gazos földet viráztam fel illetve be, a magam és mindenki más örömére. Nem nagy dolog, csak csinálni kell, s nekem ez jó, ahogy a mozgás, a séta, bringa, egy kis kapirgálás nemhogy árt, de épülesem(sünk)re szolgál.

Azé, ezt (ha lehet) visszaolvasom, úgy tizen évmúlva, vajh mit fogok mondani.

Azt még nem panaszoltam el sehol, csak a drágámat gyötröm az állandó zsörtölődésmmel.

Tudniillik, hálistennek elkészült a Tököly út felújítása, s mit tudok ezen zsötölődni? Azt, hogy az útkaparók szó szerint vették, hogy a Tököly utat javítják, mán a Bosnyák tér ugye nem tartozik  bele. Így aki akár hosszába, akár keresztbe, oda és vissza régi pocsék nagy bazaltköves, és lyukas úton kell, átpattognia, hogy tovább haladjon a Csömöri út felé vay a Nagy Lajoson keresztezi a teret. Tán azé, hogy érezze a paraszt, honnan idult illen nagy fejlődésnek a beton út. A hab a tortán a kijelölt bringa út, ami csak úgy és egyszercsak elkezd lenni, mint a mesében a derült égből a Róna út után a Keleti felé, de ne örülj, mert a Mexikói út előtt köddé válik, s majd csak a Hungária út túlfelén folytatódik a Stefániáig. Visszafelé mielőtt elérjük a Hungáriát a Gizellaútnál lazán felível a sárga csík a járdára.

Nemrég Demszki boldogan bringázott, demostrálandó, hogy íme a Kálvin tértől is van bringa út. Csak azt nem mutatták, hogy került a térre, tán ejtőerővel vagy a helikopterből brintástúl eresztették alá. Igaz azt sem mutatták meddig jutott el bringázva.

Nem emlékszem, leírtam-e Tamáskám aranyos beszólását.

Kolleganői szerettek volna egy parfűmöt rásózni, mire ő:

A feleségem nem használ kölnit, nem festi magát, nem dohányzik, nem iszik. Egyetlen szenvedélye Én vagyok.

Mire a lányok éktelen röhögésbe kezdtek és fuldokolva hörögték,

És ezt még el is hiteti veled, s egymás tértéd csapkodva fetrengtek a földön.

Ilyen az én drágám irányomban, s most be vagyok tojva, hogy akkor is elvesztem, ha rászánja magát az operációra, s akkor is, ha nem. A különbség csak annyi, hogy először össze-vissza kaszabolják, csak éppen az alapbajt nem szüntetik meg, mármit a vérének az ő sűrűségét, illetve, hogy az érfalra ne rakódjon akadály. Ennyit tudnak, mint az ortopédus doki, aki masszírozó oskolában tanított minket, tovább adta egy professzora bölcs mondását, miszerint, ha egy beteget operálni kell azt azonnal meg kell tenni mert vagy elszökik vagy meggyógyul.

Most az előbbi valósult meg, s mélyen magamban Tamáskának igazat adok, hiszen ugyan az eltömődött erét kicserélték volna, viszont az új érben a régi lerakódásra hajlamos vér csordogál.

Akkor nem szélhámosság ez? Arról már nem is szólok, hogy pofátlanul már a vizsgáló orvos úgy küldte az operátorhoz, ez bizony magának 200 ezer forántjába kerül. A doki a kórházban, csak a biztonság kedvéért rá is kérdezet, khkh, a feltételekkel tisztában van? Tamáskám ezt úgy mesélte, mint egy természetes dolgod, de hát ugye a választott orvos, kvázi mintha ez egy hivatalos elfogadott dolog lenne.

Bennem még most is forr a méreg, az biztos, ez velem esett volna meg, megkeresem a módját, hogyan jelentsem fel ezeket az úgynevezett orvosokat.

Az eseten felbuzdulva, ha lehet még nagyobb energiával vetem magam bele a tai chi-ba.